Ezen posztunkban olyan embereket fogunk bemutatni, akik egymaguk hatalmas változásokat vittek véghez valamilyen nemes - és gyakran egész nemzeteket érintő - ügyben. Olyan embereket, akik tudták, hogy tettükkel nem csak bizonyos hatalmi körök rosszallását válthatják ki, de akár az életükbe is kerülhet az, amit csinálnak, mégis önszántukból, saját akaratukból megtették amit meg kellett tenniük.
Az ember, aki megállította a tankokat
1989-ben kínai diákok és polgárok országos demonstrációt hirdettek a demokratizálódásért. Természetesen a kormány mindent megtett azért, hogy az indulatokat és a lázongásokat megfékezze, így június 3-án a katonaság bevonult Pekingbe, és 2 nap alatt felszámolta a lázongásokat, hogy aztán június 5-én már egy katonai felvonuláson fitogtassa az erejét. Csak azt nem tudták, hogy egyik polgártársuk éppen akkor tartott hazafelé nagybevásárlásból, akinek a tankok látványától eldurrant az agya, és saját testi épségét veszélyeztetve megállította a komplett menetoszlopot. Állítólag - bár ez nehezen elképzelhető - a mai napig nem tudják, ki volt az az ember.
Rosa Parks
Őt valószínűleg kevesebben ismerik mint a tankos embert, ám még így is sokan tudják, hogy ő volt az, aki az akkori amerikai előírásokkal - a legtöbb déli államban érvényben volt valamilyen megkülönböztető és kirekesztő szabály - nem törődve színes bőrű létére a fehéreknek fenntartott helyek egyikére ült a tömegközlekedési eszközön. Tőle számítják a fekete polgárjogi megmozdulások kezdetét. Hogy legyen egy vége is a sztorinak: Rosa Parks-ot 14 USD-ra büntették, sőt, még az állásából is kirúgták (varrónőként dolgozott).
A képen Obama elnök az ominózus busz ominózus ülésén ül.
Muhammad Ali
1966-ban, pályája csúcsán Muhammad Ali kapott egy sorozási behívót az amerikai kormányzattól (akkor még volt kötelező katonai szolgálat). Ali - muszlim vallású lévén - vallási okokra hivatkozva megtagadta a szolgálatot. Ahogy ő mondta: "Nekem nincs vitám a vietkonggal".
Egy videó arról, miként vélekedik a bokszoló a háborúról. Érdemes a végét is megnézni, ahogy a diákokat lemossa a vitában a színről.
Thích Quảng Đức
A legmegrázóbb eset az itt felsoroltak közül. Előre szólok, hogy a videót csak azok nézzék meg, akik bírják az ilyen képeket.
Indokína gyarmatosításakor a francia megszállók egy erősen katolikus-barát kormányzatot helyeztek Vietnam élére, akik igyekeztek a többségi buddhista vallást háttérbe szorítani, főként a buddhisták elleni törvényekkel. Ezt természetesen a buddhisták nem vették jó néven. Az utolsó csepp az volt, amikor 1963-ban egy buddhista zászló betiltása elleni megmozduláson 9 fegyvertelen civilt lelőttek. Pár nappal később buddhista szerzetesek vonultak Saigonban a kambodzsai nagykövetség előtti utcára, ahol a 63 éves Thích Quảng Đức felgyújtotta magát. Végülis ez vezetett az akkori kormányzó (és mint később kiderült, amerikai báb) elleni katonai puccshoz. Bár a szerzetesek előre szóltak az amerikai újságíróknak, nem sokan jelentek meg az eseményen, így eleve nem készült sok fénykép és felvétel róla. De ez az egy is rendkívül megrázó, különösen az a békés nyugalom, amellyel végig ugyanúgy ül, mintha csak egy egyszerű meditációt végezne. A másik: figyeljétek meg a videó vége felé, hogy a katonák is leborulnak.
Végső kiegészítés: habár az eset után a szerzetes testét elhamvasztották, a szíve épen maradt. A buddhisták azóta is szent ereklyeként tisztelik, Đức-ot pedig bodhisattvának (megvilágosodottnak) nyilvánították.
Gandhi
A felsoroltak közül talán a legismertebb szabadságharcos Gandhi volt. Ha valamit el akart érni, mindig éhségsztrájkot hirdetett, ugyanis tudta, hogy a fasizmus ellen harcoló briteket rendkívül kellemetlenül érintette volna ha egy ilyen ismert személy az ő regnálásuk alatt hal meg. Megmozdulásaival az indiai függetlenség ügyének igyekezett megnyerni a világot, elég sikeresen. Olyannyira, hogy még Martin Luther King is ihletet merített tőle a saját békés (erőszakmentes) ellenállási megmozdulásaihoz.
