Rutin vizsga kipipálva, halleluja! Azoknak, akik valaha is a jogsi letételére szánnák magukat, leírom, a komplett vizsga miképpen épül fel: 

- Műszaki feladatok: 5 állandó feladat a gumiabronccsal, a kormányművel, a világítóberendezésekkel, a fékrendszerrel és a rendszámmal kapcsolatban, illetve még 7 kiegészítő kérdés lehetséges a kuplunggal, a benzincsappal, a lengővillával és rugóstaggal, a lánc feszességével, az elsősegélydobozzal, a biztosítótáblával és a váltó- és motorolaj szintjének ellenőrzésével kapcsolatban (hoppá-hoppá, fejből írtam!). Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a vizsgabiztos (meglepő módon egy szimpatikus és kedves, udvarias idősebb úriember) köré gyűlve elméletben kellett válaszolni a kérdésekre, amiket feltett. Nem emlékszem rá, hogy a kiegészítőkből kérdezett volna bármit. Egyébként pedig kb. 2 óra alatt meg lehet tanulni az egészet.
- Nyolcas tolás: fogjuk a mocit, leszedjük a támaszról, és az első bójasornál megfordulva, egy nyolcast leírva visszatoljuk a helyére. Ennek a lényege az, hogy ha a gépnek valami problémája lesz és le kell tolni valahonnan, akkor meg tudjuk tenni. Aki ugyancsak motoros jogsi letételére adja a fejét, majd tapasztalni fogja, mennyire nehezek ezek a dögök, és mennyire kínos pillanatokat tud okozni, ha elkezd dőlni.
- Pálya-feladatok: 3 feladat van, amit egymás után be kell mutatni és amiről már volt szó (de azért leírom, ne kelljen külön ezután kurkászni): egy irányjelzős-folyosós, itt főképp a lassú haladást kell bemutatni; egy kettesben szlalomozós, ami az iránytartásra, egyensúlyra megy rá, végül pedig egy felgyorsítás-hármasba váltás-intenzív fékezés kombó (az előző elit motoros bejegyzésemben helytelenül vészfékezést írtam,  pedig az intenzív fékezés, ugyanis ha csúszik a hátsó kerék a lábfék használatakor, az bukást jelent).

A műszaki ismeretek elméleti betanulása ellenére azt kell mondjam, ha a mocinak bármi baja van, én hozzá nem nyúlok, az már biztos! Akárcsak az autónál, itt sem érzem magam elég felkészültnek ahhoz, hogy bármit bütyköljek rajta. Mondhatnám azt is, hogy általánosságban véve sem az autós, sem a motoros oktatásban nem kap ez a tudásanyag akkora hangsúlyt, hogy nagyon a gyakorlatban is lehessen használni az ott tanultakat. Persze lehet, ez az én "hibám" (nem tekintem hibának, egyszerűen ilyen a beállítottságom, ez a része nem érdekel). Kérlek benneteket, osszátok meg kommentben, ti mit gondoltok erről a témáról!

A végére hagytam pár dolgot, amit meg kellett tanulnunk, gyakran a saját kárunkon, ezt pedig minden tanuló motorosnak a figyelmébe ajánlom (lassú haladásról és rutin pályáról van szó, az alábbiakat ennek tükrében olvassátok)!
- Először célszerű megtanulni a motort kezelni: gyorsítani, lassítani/megállni, váltani, kanyarodni, ez utóbbi nagyon fontos. Az iskolában is ezzel fogtok kezdeni, legalábbis nekem ez volt a Jogsiközpontban. Éles kanyaroknál úgy mondták, hogy azt a pontot kell nézni folyamatosan, ahova érkezni szeretnénk, vagyis ha nagyon élesen kanyarodunk, a fejünket ajánlott erősen hátra fordítani, lehetőleg a vállakkal együtt, később ez úgyis érzésre és rutinból fog menni. A tempós haladásnál kanyarodás szerintem külön történet lesz.
- Bízzunk meg a motorban és önmagunkban is kanyarodásnál. Lassan mész, ha borulsz is, akkor sem lesz nagyobb bajod, de ha alapjáraton fordulsz be a motorral, óvatosan bedőlve (fejedet arra fordítva, ahova érkezni szeretnél), akkor simán megy a dolog. Erre viszont szintén rá kell érezni.
- A kuplunggal lehet trükközni. A nagymotoroknál pl. az éles kanyarokban nem célszerű a féket használni, hanem előtte lelassítani, és után a kuplungot éppen hogy behúzva tartani. Ennek az az értelme, hogy ha érezzük, hogy dől a motor (ha lassan haladunk, megeshet simán), csak ki kell engedni a kuplungot, és egyenesbe áll a nyomatéktól (ha ez esetleg nem stimmelne, bátran lehet cáfolni). Kezdőként viszont szerintem az a jó, ha egyenletes sebességgel - amit számomra a motor alapjárata biztosított - tudunk kanyarodni, nem variálva a sebességgel vagy a kuplunggal.
- Ha valamit nem értetek, ne szégyelljetek kérdezni az oktatóktól! Én is sokat kérdeztem és sok segítséget is kaptam tőlük, ezek pedig mind a hasznomra váltak. Minden kezdőnek 2 dologra van szüksége: információra és azonnali visszajelzésre (avagy feedbackre) a motorozást illetően. Ezek segítenek túllendülni, ha elakadnátok valahol, illetve magát a tanulási folyamatot is meggyorsíthatják és megfelelő alapokra helyezik. Gondoljatok arra, hogy a saját testi épségetek a tét! Ugyanakkor - ahogy azt már korábban is írtam - sok dolgot az évek során fogtok tudni rendesen megtanulni, egy iskola csak a szükséges alapokat adja meg nektek.

A következő és utolsó lépés a rendes utcai forgalomban történő motorozás, és a végén a vizsga. Ez 8 alkalom lesz, aztán majd meglátjuk, mennyire leszek jó ebben, kelleni fog-e még pár pótóra vagy sem. Továbbra is a lassú, megfontolt haladást támogatom, inkább alaposan, biztos alapokon gyakoroljam be a dolgokat, mintsem hogy minél előbb letudjam a vizsgát, és a való életben szembesüljek a meglepetésekkel.

A poszt-sorozatot a Honda Safety-Hungary támogatja.
http://safety-hungary.hu/
Safety-Hungary Facebook oldal