Most egy kis kitérő következik a motoros poszt-sorozatban. Nem mehetünk el ugyanis szó nélkül a - ha máshonnan nem, hát a médiából - jól ismert, rossz hírű motoros klubok, vagy akár a Szelíd motorosok c. film nomádjai mellett.

A világon sokféle motoros klub van, éppen ezért itt most csak a motoros bandákról lesz szó, vagy ahogy az USÁ-ban hívják önmagukat: az 1%-osokról ("One-percenters"), közülük is csak az amerikaiakról, tekintve hogy ott a legjelentősebb a tevékenységük (ugyanakkor legtöbbjük jelen van más kontinensen is). Az 1% elnevezés onnan fakad, hogy míg a motoros klubok 99%-a törvényes keretek között működő, hivatalosan bejegyzett szervezet, melynek tagjai törvénytisztelő, munkával rendelkező polgárok, addig 1%-uk semmibe veszi a törvényt, és magukénak vallják a (szabad) motoros életforma eszméjét. Na jó, inkább úgy fogalmazok, hogy bűnözésből - fegyver és drog kereskedelemből, rablásból, zsarolásból, prostituáltak futtatásából, stb. - élnek.

1924-ben létrejött az AMA, az American Motorcycle Association, a motorozás népszerűsítésére (eredetileg a motorgyártók szervezete volt). Fő feladatként az egy vonzáskörzeten belül együtt motorozó motorosokat tömörítette klubokba, akik gyakran a ruhájukra varratták a klubjuk jelképét (a legjobban öltöző klubokat az AMA a nagyobb összejöveteleken díjazta). A szervezetnek szigorú szabályzata volt a klubokat és tagjaikat illetően, amit egyesek nem tudtak, mások nem akartak elfogadni. Ezeket az AMA ki is tiltotta a rendezvényeiről. Ilyen klubokból alakultak a motoros bandák, akik saját kódexet hoztak létre a viselkedésre és a ruházatra egyaránt. Főleg a 2. világháború után kezdtek elterjedni, tagjaik többségében háborús veteránok voltak, akik szabadságra vágytak és kalandokat kerestek (akik még ennyi kötöttségre sem voltak hajlandók, és tényleg az országot járták és alkalmi munkákból, netán drogok árusításából tartották fenn magukat, azokat nomádoknak nevezték - ilyenek voltak a Szelíd motorosok c. film szereplői is). Számuk ma nagyjából 300-ra tehető (csak az USÁ-ban). És most lássuk a négy nagy 1%-os klubot, vagy ahogy az FBI nevezi őket: a Big Four-t!

1. Outlaws

A világ legrégebbi ismert motoros bandája: 1935-ben alakultak a 66-os út mentén fekvő Matilda's barban, az illinois-i McCookban. A jelük (patch, ilyenje minden 1%-os motoros bandának van, az összetartozás jelképe) egy koponya és 2 lángoló kipufogócső (Charlie-nak hívják), melyet Marlon Brando filmje, a The Wild One ihletett.
Csak egy adott méretű motort vezető férfiak lehetnek a tagjai, akik először még csak jelöltek, és bizonyítaniuk kell ahhoz, hogy teljes jogú tagok legyenek, akik viselhetik Charlie-t. A tetoválásoknak is jelzés értékük van, ezeket a tetteik alapján érdemelnek ki.
Egyik vezetőjük, Taco Bowman sokáig rajta volt az FBI 10 legkeresettebb bűnözőinek listáján, míg végül 1999-ben rács mögé került 3 ember meggyilkolásáért, és azóta is ott van. Szükségtelen írnom, hogy a banda tagjait folyamatosan figyeli a rendőrség, és amikor teheti, lecsap rájuk. Fő riválisuk a Hells Angels (van is egy "kedves" mozaikszavuk: ADIOS: Angels Die In Outlaw States).

2. Pagans

1959-ben alakult Marylandben, alapítója Lou Dobkins, aki az amerikai National Health Institute biokémikusa volt. Csak 1965 környékén - amikor a klub bővülni kezdett - kezdtek felhígulni bűnöző elemekkel, egészen addig motoros versenycsapatként funkcionáltak, legalábbis az alapító özvegyének elbeszélése alapján. 
A legtöbb banda amerikai - főleg Harley-Davidson - motorokon közlekedett és bőrkabátot viselt, de a Pagans még ebben is rebellis volt: tagjai Triumph-okon furikáztak (később Harley-ra váltottak), és farmer kabátra varrták fel a jelvényüket. Utóbbi a norvég Surtr istent ábrázolja, ahogy a napon kovácsolja a kardját.
Ellenségeik a Hells Angels, akikkel területi vitáik vannak. 2002-ben a long island-i Hellraiser bálon a két banda összecsapott, a végeredmény 10 sebesült és 1 halott Pagan's tag. 3 évvel később a philadelphiai Hells Angels elnők-helyettesét a nyílt utcán lőtték le, valószínűleg a Pagan's banda tagjai.

3. Bandidos

"Mi vagyunk azok az emberek, akiktől a szüleid óvtak" - szól a banda jelmondata. Nincs infóm róla, hogy ez az 1966-os texas-i megalakulás óta így van-e, de még ha viccesnek is találod, egy bandatag előtt nem feltétlenül szerencsés ezen nevetni.
Alapítója Don(ald Eugene) Chambers volt, aki a vietnami háborúban tengerészgyalogosként szolgált. Ennek színeit használta fel a jelvény megalkotásakor is, amely egy pisztolyt és machetét lóbáló vicces figura. De ezen sem érdemes nevetni előttük.
A bandának van jó néhány fedőszervezete, amelyen keresztül mind legális, mind illegális tevékenységük nagy részét folytatják - akár csak a Hells Angels-nek is.
Hasonlóan más Big Four bandához, ők is kiterjesztették tevékenységüket más kontinensekre, pl. Európára és Ausztráliára. 

4. Hells Angels

A bejegyzés kezdő képén a Hells Angels banda egyik ikonikus vezetője, Ralph 'Sonny' Barger látható, aki egyébként több bestseller könyvet is írt, főképp az életéről és a Hells Angels-ről. Ha mást nem, ezt a motoros bandát szinte mindenki ismeri.
Maga a banda meglehetősen titokban működik, legalábbis önmagukról nem árulnak el semmit, emiatt aztán rengeteg félreértés illetve fals információ látott napvilágot velük kapcsolatban. Máig nem tudni pl. a nevüket mi alapján választották, a legvalószínűbb (bár ezt tagadják), hogy a 2. világháborúban harcoló repülőszázadok elnevezései befolyásolták őket (pl. a Kínában szolgálatot teljesítő Hell's Angels). Azt is meg lehet figyelni, hogy a birtokos jelző "s" előtt lévő aposztróf nem szerepel a névben, a banda saját megfogalmazása szerint azért, mert több pokol is van, ők pedig többnek is az angyalai.
Ami biztos, hogy 1948-ban alakultak a kaliforniai Fontanában, más motoros klubok kivált tagjaiból. A már említett Sonny Barger az oaklandi szervezet vezetője volt, aki szintén részt vett a háborúban, méghozzá meghamisított papírokkal, mivel akkoriban még csak 16 éves volt. Amint kiderült a turpisság, elküldték a hadseregtől.
Legismertebb esetük az 1969-es altamonti Rolling Stones koncert biztosítása volt, melyet a Hells Angels végzett (állítólag a banda felkérésére). A koncert erőszakba torkollott. Keith Richards ment oda Sonny-hoz a zenekar képviseletében, mondva, hogy ha nem állítják meg az erőszakot, a Stones abbahagyja a zenélést. "Keith Richards mellé álltam, a pisztolyomat az oldalához nyomtam, és megmondtam neki, hogy márpedig játszani fog vagy meghal. Úgy játszott, mint egy kib*szott kisangyal." 
Hunter S. Thompson ugyancsak neki köszönheti a karrierjét (annak ellenére hogy a végén megverték, kidobták és megmondták, hogy nem akarják többé látni).

Források:
- Wikipedia
- The Selvedge Yard
- Lifestyle Rider
- Listverse
- Yahoo! Voices

A poszt-sorozatot a Honda Safety-Hungary támogatja.
http://safety-hungary.hu/
Safety-Hungary Facebook oldal