Dashrath Manjhi a faluja köré emelkedő hegy túloldalán dolgozott egy ültetvényen, légvonalban kb. 9 km-re az otthonától. Légvonalban, ugyanis a hegyen nem volt akkoriban semmilyen átjáró, így a faluból a másik - központinak számító - településre csak egy 70 km-es kerülővel lehetett eljutni. A bátrabbak a hegyen is átkeltek, ám ez rendkívül veszélyes volt, ahogy azt Manjhi felesége saját bőrén megtapasztalta, amikor a férjét akarta meglátogatni. Egy sziklán megcsúszott és elesett. Később az orvosi segítség hiánya miatt belehalt a sebesülésbe, mivel a kerülő miatt nem ért oda időben az orvos. Manjhi, miután hiába kérte az indiai államot hogy építsék meg az átjárót, 1960-ban vette a kezébe az ügyet, és egy vésővel és egy kalapáccsal nekiesett a hegynek - a falubeliek rosszalló, lesajnáló pillantásainak kíséretében. 22 év alatt, minden idejét az út kivésésének szentelve, néhol a helyiek segítségével, sikerült kivájnia egy 110 m hosszú, 9,1 m széles, és 7,6 m mély utat a kemény sziklafalba, a modern technika segítsége nélkül, jelentősen lerövidítve az utat a falu és a központ között, a helyiek hősévé emelve őt. 2007-ben halt meg, 80 évesen, temetésének költségeit az indiai állam állta.
