A piñata (ejtsd: pinyátá) eredetileg egy Kínából származó szokás, melyről már Marco Polo is beszámolt, ahol a helyiek újévkor egy állatfigurát magokkal töltöttek meg, majd addig püfölték a felakasztott jószágot, amíg az ki nem hasadt. Akkor a magokat összeszedték, a figura maradványait pedig elégették és a hamut hazavitték, hogy következő évben szerencséjük legyen.
Innen vándorolt át a szokás Európába a 14. században, azzal a különbséggel, hogy itt már agyagkorsót használtak az állatfigurák helyett. Dél-Amerikába a spanyol misszionáriusok révén került a piñata, bár hasonló szokás ott is élt: az azték hadisten születésének tiszteletére apró kincsekkel töltött, színes tollal ékesített agyagkorsót raktak fel egy rúd tetejére. A maják ezt megfejelték azzal, hogy a botos ember szemét bekötötték, illetve suhintáskor a korsót felrántották. A misszionáriusok ezt azonnal átültették a saját gyakorlatukba. Mára elvesztette vallási jelentőségét.
